- Sikerült megvédeni az ezüstérmet, vagy lecsúszott a DVTK első csapata az aranyról? Hogyan látod az elmúlt idényt?
- Nehéz, küzdelmes szezonon vagyunk túl. A DVTK sakk szakosztálya negyedik idényét zárta, és a másodikat töltöttük az NB I.-ben. Tavaly igen magasra tettük a mércét, mert újoncként ezüstérmet szereztünk, tehát minden ennél gyengébb szereplés kisebb csalódást okozott volna. Nyáron jól erősítettünk, mind mennyiségileg, mind minőségileg. Ha kicsivel hosszabb a takarónk, még nagyobbat nyújtózkodhattunk volna, de a keret így is elégnek tűnt, hogy végig harcban legyünk a bajnoki címért. 

A másik nagy változás tavaly nyáron, az utánpótlás új alapokra helyezése volt, ami szükséges és helyes lépésnek bizonyult, azonban szintén jelentős költségvonzattal járt. 

Az NB I.-ben erősödött a mezőny tavalyhoz képest. Rögtön az első fordulóban összecsaptunk a címvédő, sokszoros bajnok Nagykanizsával, és balszerencsés vereséget szenvedtünk. Mindkét csapat nagyon komoly erőket mozgatott meg, a mi élőátlagunk 2572 volt, a Nagykanizsáé 2591. Aki ért a sakkhoz, az tudja, hogy ez közelít a világszínvonalhoz, amit az is alátámaszt, hogy a magyar bajnokság az egyik legerősebb Európában. Nagyon kevés hiányzott a bravúrhoz, de az még hiányozott. A másik derbit a 4. fordulóban, hazai pályán játszottuk a Paks ellen. A DVTK tavalyi berobbanásáig a Paks rendszerint 2. helyen végzett a Nagykanizsa mögött. Tavaly letaszítottuk őket a 3. helyre, most vissza akartak vágni, ennek érdekében igen erős csapattal érkeztek. Fantasztikusan kiélezett és izgalmas meccsen nyertünk 7-5-re, ezzel biztosnak látszott az ezüstérem. A következő három fordulóban viszonylag gyengébb ellenfelek ellen kissé tartalékosan álltunk fel, a kötelező győzelmeket azonban így is hoztuk. Ám a 7. fordulóban robbant a bomba. A Nagykanizsa egyik komoly légiósa ugyanis lekéste a kijevi csatlakozást, helyette egy jóval szerényebb képességű játékos szállt be a Paks elleni rangadóra, akik ki is használták a ziccert, 6,5-5,5-re nyertek. Ezzel ismét nyílttá vált a bajnokság, az első három helyen körbeverés alakult ki, az utolsó, dupla forduló döntött. Itt nyilván felmerült, hogy mi történik, ha teljes csapattal állunk ki korábban, azonban a profi sportban meg kell találni a gazdasági és szakmai szempontok közötti egyensúlyt, ami rendszerint csupán egy hajszálnyi vonal. 
A záró hétvégén aztán pokoli izgalmak után, az utolsó fordulóban 1,5 pontos hátrányt ledolgozva csak megszereztük az ezüstérmet, így az eredeti kérdésre válaszolva ezt komoly sikernek értékelem. 

- Kik voltak a csapat húzóemberei?
- Ki kell emelni Almási Zoltán nagymestert, akit elég nehezen tudtunk kimozdítani a Honvédból, de szerencsére sikerült. 2,5/3 teljesítménye az 1. táblán kiváló, a Paks elleni győzelme pedig egyenesen mestermű volt. Nagyon jól szerepelt ukrán légiósunk, Martin Kravtsiv (4,5/5) és ifjú nagymesterünk, Korpa Bence (6/9). A pálmát azonban Bérczes Dávid nagymester viszi el, aki az 1. fordulóban elszenvedett kellemetlen vereséget követően zsinórban hétszer győzött (7/8). 

- Hogyan értékeled a többi diósgyőri csapat teljesítményét?
- Négy osztályban indítottunk csapatot, célunk minden esetben az éremszerzés volt, lehetőleg a legfényesebb. Az NB II.-ben egyértelműen az aranyérem és a feljutás volt a cél. Mivel ide is jól igazoltunk, az első hely egyáltalán nem forgott veszélyben, csak két kisebb kisiklás, 6-6-os döntetlen volt, ami elégedetlenségre adott okot. Végül 102,5-ponttal, 19,5 pont előnnyel húztuk be a bajnoki címet, és kerültünk fel az NB I/B.-be. A csapatból IM Almási István 5/5, FM Zámbó Zoltán 6/8 és IM Kis Pál 8,5/11 érdemel külön dicséretet, de a legjobban Kovács Tamás szerepelt 8/8. 

A megyei I. osztályban még mindig érződik a keretünk mennyiségi gyengesége, jóllehet, már 85 igazolt játékosunk van, ami meglehetősen komoly létszám. Két közvetlen riválisunk ellen is csak 6-6-ot játszottunk, és ez kevésnek bizonyult. Mivel ebben az osztályban nem profik játszanak, a csapat összeállítását befolyásolja a vizsgaidőszak, a családi program vagy éppen a gyerek betegsége is, amit el kell fogadni. A balszerencsés szezon végén a 4. helyet szereztük meg, de legalább van hova előrelépni. 

A megyei II. osztály főleg az utánpótlás terepe, ennek megfelelően 22 partit gyerekek játszottak. Itt bronzérmet szereztünk, kis szerencsével az ezüst is meglehetett volna.

Összességében elégedett vagyok a csapataink teljesítményével, nehéz szezonon vagyunk túl, de jó évet zártunk. 

- Bajnok lett a DVTK II, és jövőre az NB I/B-ben játszik. Mi ennek a jelentősége?
- Akkor lehetünk vezető csapat NB I.-es szinten, ha a keretünk elég mély, azaz a 12 kezdőjátékos mellett van további 6-8 NB I.-es szintű sakkozónk, akik bármikor bevethetők. Az NB-s fordulók egy időpontban zajlanak a három osztályban, tehát ha a tartalékok nem tudnak az első csapatban játszani, akkor célszerű nekik magas szinten játéklehetőséget biztosítani. Idén ez az NB II. volt, amit utcahosszal nyertünk is, jövőre az NB I/B lesz, ahol szintén jó eséllyel indulhatunk harcba. 

- Amikor a sakk visszatért a DVTK-ba, külön hangsúlyt kapott az utánpótlás-nevelés. Hol jár most a tömegesítés?
Nagyon fontos kérdés, a versenysakk mellett ez a legfontosabb feladatunk. Az első három évben követett rendszer sajnos nem hozott eredményt az ifjúságnevelés terén, így változtatni kellett. Szerződtettük FM Dede Ernő és FM Zámbó Zoltán utánpótlás-edzőket, akik nagy lelkesedéssel láttak munkához. Új gyerekek is érkeztek a régiek mellé, és az iskolákban újra beindítottuk a sakkoktatást. A sok és tartalmas edzés már kezdi meghozni gyümölcsét, hiszen Szabó Ákos és Kozák Ádám személyében diákolimpiai bajnokaink lettek, míg Lazsádi Kerka rapid korcsoportos magyar bajnoki címet szerzett. Mellettük Turcsányi Vince és Kovács Kristóf értek el kiemelkedő eredményeket, de az itt név szerint nem említett fiatal sakkozóinkat is dicséret illeti egész éves munkájukért. Célunk tovább bővíteni a létszámot mind mennyiség, mind minőség tekintetében. 

- Milyen jövő évi célokat látsz a négy csapatnál? 
Jövőre is ugyanazzal a célkitűzéssel indulunk a bajnokságnak, minden osztályban érmet szeretnénk. Az NB I. bajnoki címe már érik, az erősítésektől és közvetlen riválisaink attitűdjétől is függ, hogy meddig jutunk. Gyengülni nem fogunk, de erősödni szeretnénk, ezen dolgozunk az átigazolási időszakban. 

Az NB I/B-re megfelelő a keretünk, már az idei NB II.-es csapatunkkal is éremért játszhattunk volna egy osztállyal feljebb. Ezt most meg is tesszük. 

A megyei osztályokban minél több fiatalnak kívánunk játéklehetőséget biztosítani, meglátjuk, ez mire lesz elég. 

- Mi a jövőkép az utánpótlásban?
- Vannak nagyon tehetséges játékosaink, 8-9 évesek, belőlük bármi lehet, még világbajnok is. Csak a szorgalmon és a sakkszereteten múlik, hogy egy tehetséges gyermek mit érhet el a sakkban. A számítógépes játékok és a fogyasztói társadalomra jellemző türelemhiány nem kedvez a sakkozók nevelésének, és általában a gondolkodásnak sem, de bízunk benne, hogy a kiváló edzők és a biztos családi háttér jó választ tud adni ezekre a dilemmákra. Az iskolákban tovább folytatjuk a sakkoktatást, keressük a tehetségeket, de azokat a gyereket is, akik "csak" szeretnek sakkozni. Nem lesz mindenkiből Korpa Bence szintű játékos, nagymester, de már többször kifejtettem a sakk előnyeit az élet minden területén, ami a gyerekek számára kiváló befektetés. Ha valaki sakkozik pár évet, erős amatőr játékos válik belőle, és mellette nincs gondja az iskolai házi feladatokkal, a nyelvtanulással és általában a stratégiai gondolkodással, már olyan mentális versenyelőnyt szerzett korosztályával szemben, amit máshol lehetetlen elérni. Ezért ezt a lehetőséget is megragadom, hogy közzétegyem: várunk minden olyan 10 év alatti kislányt és kisfiút, aki szeret sakkozni, heti 6-8 órában is, hogy csatlakozzon szakosztályunkhoz. Érdeklődhetnek akár az iskolákban, akár a matyas.imre(kukac)dvtk(pont)eu e-mailcímen. Biztos vagyok benne, hogy jó úton járunk az utánpótlás-nevelésben, és hamarosan magyar bajnokok sorát köszönthetjük, valamint a nemzetközi porondon is letesszük a DVTK piros-fehér névjegyét!